„Amikor nővérnek tanultam, megtanítottak valamire: a derűs szavak kellemes remegéseket okoznak a dobhártyán. A kellemes szavaknak kellemes a rezgések. Akár felfogja a másik a szavak tartalmát, akár nem, a dobhártya mechanikailag mindenképpen kellemesen rezeg. Bennünket tehát arra tanítanak, hogy ha hallja a beteg, ha nem, beszéljünk csak hozzá hangosan, derűs szavakkal. Mindegy, hogy mi emögött a logika, biztosan használ. Saját tapasztalatom alapján is ezt mondhatom.” /Murakami Haruki: 1Q84, második könyv, 2022, 460. o. /
A mű három réteg áttetszőségéből áll. Első a lufik, második a lufikon található latin szavak, harmadik a lufikon szerte szaladó magyar szavak és mondatok játéka. Első réteg: vidám, színes tömeg, mely mozgalmas, felszabadult, játékos, levegővel (élettel) teli. A sötét háttér az Űr, az Univerzum a „végtelen”. Második réteg, ahol a szavaknak nem a jelentésbelisége az elsődleges, hanem a jelenlétének az ereje, a lét szükségességének megragadása. Fontosság jelző a nagy nyomtatott betűtípus és értékjelző, hogy latin nyelvű. Harmadik réteg a magyar szavak és mondatok derűs, elismerő, biztató jelenléte. Kézírás a hétköznapiság megjelenítése, hogy mindnyájunkra vonatkozik ez az egyszerű funkcionalitás és érzékenység, azaz a szavak erejének hatása.
Nézd meg a többi alkotást is
Küldjön nekünk egy üzenetet az űrlapon keresztül, és mi felvesszük Önnel a kapcsolatot.