Amikor az első workshop alkalmával Gyurkó Szilvia arról mesélt, hogy a terápiás helyiségben van egy műanyag homokozó edény, - és az milyen oldó hatással bír az akár idősebb gyermekekre is a terápiás folyamatban - azonnal tudtam, hogy ezzel akarok dolgozni. Hosszú ideig csak fejben fontolgattam a koncepciót, és talán ezért, de nem szembesültem a nehézséggel, amire munka közben eszméltem. Már bő évtizede, hogy nem a hagyományos, megszokott humán anatómiát használom az alakjaim megformálására, de ezzel együtt, azok alapvetően mindig természetes állapotú, fedetlen testekként vannak megjelenítve. A terápiás homokozós jelenetet is egy ilyen szimbolikus nyers állapotban láttam először valamilyen testszerű formával, de munka közben rájöttem, hogy képtelen vagyok az eredeti tervem végrehajtására. Úgy éreztem, hogy a test fedetlenségével kiszolgáltatnám az ábrázoltat, még akkor is, ha az én teremtményem, fantáziám szülötte. Védeni akartam, óvni, de nem ruhákkal elfedni. Ekkor jött a mentő sugallat Daphné nimfa képében, aki apja, Peneusz a folyóisten segítségével babérfává változott, mikor Apollón Erósz nyilának hatására üldözőbe vette. A test alakulni kezdett a vásznon és megszületett ez a kompozíció.
Nézd meg a többi alkotást is
Küldjön nekünk egy üzenetet az űrlapon keresztül, és mi felvesszük Önnel a kapcsolatot.