Fülöp Tünde

„Addig éljek, amíg fényt adok.” Mondta édesapám egy családi találkozón. Azóta örökségként használom, ezt az öt szót. Egybefoglalja a két legfontosabb dolgot az életemben, a hitet és az alkotást.

Azáltal, hogy alkothatok érzem, hogy élek és a helyemen vagyok. Munkaeszközöm a fonál, mely összekapcsol a művészettel, emberekkel, társadalommal. Az egymásra rakódó, ritmikusan építkező szövés, megírja történetünket. Egyfajta hordozó eszköz mely, magába foglalja az emberiség lenyomatát, én pedig hozzáteszem a saját látószögemet. Egy rendszer, amiben élek és rácsai közt lélegzem. Mégsem nyom el, hanem gyengéden körbesző.