Horváth Lóczi Judit

Képzőművészként nem csak a vizualitás absztrahálásával, hanem a mondanivaló belesűrítésével is dolgozom, a kettő egyensúlyából alakítom képeimet. Vagy rögzíteni szeretnék valamely fontos pillanatot, vagy terápiás céllal kidolgozni magamból egy problémát, gondolatot.

Az elmúlt időszakban egyre fontosabbá vált számomra, hogy a társadalmilag releváns témáimat helyezzem előtérbe, ezzel is nyitva a nézőim felé, ezzel is segítve őket a művészet csodálatos erejével. Hiszen a művészet segíthet, megvédhet, új utakra terelhet minket. 

A felismerés, hogy a képzőművészeti tevékenység számomra terápiás tevékenység is lehet 2014-ben, a diplomamunkám („Privát oltárok, privát trófeák” installáció, Budapesti Metropolitan Egyetem) készítése során következett be. A folyamat közben találtam rá Anna Freud, elhárító mechanizmusokat tárgyaló elméletére, mely segített őszintén szembenéznem, és trófeákból/maszkokból álló installációként megjelenítenem a démonjaimat. 

Bár azóta formanyelvem leredukálódott, a mechanizmust, a művészettel való önterápiát minden nap folytatom. Alkotásaim így általában a mindennapjaimból, a megőrzendő pozitív, és megdolgozandó negatív emlékekből, pillanatokból táplálkoznak. 

Talán a személyes inspiráció választása önzőnek tűnhet, a fent említett diplomamunka óta tudom, hogy én így tudok energiát „beledolgozni” a munkáimba, így tudok többet adni egy jól kimért vizuális kompozíciónál, párbeszédet indítani a befogadó, az alkotás és az alkotó között. Volt már kiállításom, mely az anyasággal kapcsolatos tabukat vette célba („Similar Stories”, 2023, The Space Galéria, Budapest), volt már, hogy a művészet terápiás hatását szerettem volna megmutatni a látogatóknak (Art is my THERAPY, 2020., Zönotéka, Berlin), de az is megtörtént már, hogy a pandémia által keltett érzéseket dolgoztam ki magamból kortárs költők együttműködésével („Lázak háza”, 2021., Faur Zsófi Galéria, Budapest).

A művészeknek tulajdonképpen felelőssége, hogy ezt a csodálatos terápiás módszert – a művészet gyakorlását – átadják mások számára is.  

Hiszek benne, hogy a (képző)művészet az egyik legjobb módszer az agy és a lélek egészségének és rugalmasságának megtartásához és fejlesztéséhez.